25 éves koromtól a figyelmemet a tanulási technikák tanulmányozására irányítottam, mert rengeteg szívás volt a tanulás amikor még általános iskolai tanuló voltam, eldöntöttem, hogy minél több módszert szeretnék tanulmányozni, hogy a rossz tanulóból jó tanulóvá válhassak. Sok jó módszert próbáltam ki és ismertem meg. A cikkben részletezem milyen főbb lényeges tanulási technikák vannak, és ezeknek mi a logikája.

Mielőtt belevágnál: a tanulásnem “akaraterő-verseny”, hanem rendszerépítés. Ha jól rakod össze a pályát, a memóriád magától gyűjti az XP-t, mint egy videójátékban.

A bejegyzés végén találsz egy letölthetőként használható kérdőívet.

Tanulás, ami megmarad: tölcsér, felejtés, ismétlés és a 25 perces blokkok

Volt már olyan, hogy elolvastál valamit, értetted is… aztán két nap múlva csak annyi maradt, hogy “mintha láttam volna ezt valahol”? Ez nem lustaság. Ez biológia.

A memóriád olyan, mint egy szigorú portás: csak azt engedi be a “hosszútávú klubba”, ami jelentős, ismételt, vagy elő kellett hívni (aktív felidézés). Nézzük a 4 kulcsot.

1) Tanulási tölcsér (a “gyakran idézett” arányokkal)

Sok helyen találkozhatsz ezzel a listával (tanulási piramis / tölcsér). Fontos: a konkrét százalékok nem tekinthetők kőbe vésett tudományos ténynek, viszont az üzenetük nagyon hasznos:

Két hét után általában többre emlékszünk abból, ami aktív:

• 90% abból, amit mondunk és teszünk
• 70% abból, amit mondunk
• 50% abból, amit látunk és hallunk
• 30% abból, amit látunk
• 20% abból, amit hallunk
• 10% abból, amit olvasunk

Mit vigyél el belőle?
Nem az a cél, hogy “még többet olvass”, hanem hogy átalakítsd az olvasást felidézéssé:

• Olvasás után csukd be: “Mi volt a lényeg 3 mondatban?”
• Készíts 5 kérdést a szövegből.
• Magyarázd el hangosan (mintha valakit tanítanál).

Ez a pont, ahol a tananyag “átmegy” passzívból aktívba, és elkezd ragadni.

2) Ebbinghaus felejtési görbe: a memóriád nem gonosz, csak gyors

Ebbinghaus megfigyelése szerint az információ megőrzése gyorsan csökken ismétlés nélkül. A tipikus állomások, amikor látványosan esik a görbe:

20 perc, 1 óra, 1 nap, 2 nap, 6 nap, 1 hónap

A trükk: nem az a baj, hogy felejtesz. Az a baj, ha túl későn ismételsz. A görbét nem “megtörni” kell, hanem sok kicsi visszakötéssel lépcsővé alakítani.

3) Spaced Repetition System: a legolcsóbb szuperképesség

A cél nem a hosszú, hősies tanulás, hanem a jól időzített felidézés.

A te rendszered (a vázlatod alapján, finomhangolva)

Az áttekintési session végén (5 perc):

• Csak erre fókuszálj: mit nem értettél meg?
• Írj 3 “homálypontot” és 1 mini-kérdést mindegyikhez.

A nap végén (minőségi visszanézés):

• Nézd át a tanult anyag kérdéseit, jegyzeteit
• 10-20 perc: aktív felidézés (nem újraolvasás!)

Másnap reggel (rövid ismétlés):

• 10 perc: gyors kérdés-válasz (flashcard / saját kérdések)

Egy héttel később, majd hetente pár hétig:

• 15-30 perc: vegyes felidézés (régi + új)

Pár naponta egy hosszabb tanulási ülés (egy délután):

• Itt jön a “boss fight” gyakorlás: feladatsor, tételes kérdések, próba-vizsga
• Vizsga előtt 1-2 végső áttekintés beépítve

Mini-szabály: “Kérdés nélkül nincs tanulás.”

Ha nincs kérdésed, nincs mivel felidézni. A felidézés a memória edzése.

4) Előbbiség és későbbiség hatása: miért működik a 25 perces blokk?

Előbbiség hatása: az első dolgokra jobban emlékszünk.
Későbbiség hatása: az utolsó dolgokra is.

A kettő együtt azt jelenti: ha túl hosszú egy tanulási blokk, a közepén sok minden elpárolog.

Megoldás: 25 perces tanulási blokkok.
Ez gyakorlatban egy “checkpoint-rendszer”:

• 25 perc fókusz
• 5 perc szünet
• 3-4 kör után hosszabb pihenő

Hogyan használd ki okosan?

Minden 25 perc elején és végén legyen egy mini-rituálé:

Elején (30 mp): “Mi a cél a végére?”
Végén (60 mp): “Mit tudok most fejből visszamondani?”

Ezzel beégeted az előbbiség-későbbiség kapujába a lényeget.

Neuroendokrin “extra”: fókusz = energia menedzsment is

Tanulásnál nem csak idő van, hanem idegrendszeri állapot is.

• Túl sok stressz: a rendszer “túlélő módba” kapcsol, romlik a finom kódolás.
• Túl kevés aktiváció: szétesik a figyelem.

Az emberi agy éber, “működős” üzemmódban gyakran Béta-tartományban dolgozik (különösen amikor figyelsz, döntesz, problémát oldasz). Fontos finomítás: az agyhullámok nem egyetlen kapcsolóként működnek, hanem több ritmus fut egyszerre, és az számít, milyen feladatnál melyik hálózat kap hangsúlyt. A tanulás szempontjából a cél nem az, hogy “mindig Béta” vagy “mindig Théta” legyen, hanem hogy tudd szabályozni az idegrendszeri állapotodat: nyugodt fókusz, kevés belső zaj, jó előhívás. A relaxáltabb Alfa állapot gyakran együtt jár azzal, hogy csökken a szétszóródás és könnyebb “rendezni” az információt; az alfa ritmusokat a kutatások a figyelem szűrésével és a munkamemória megtartásával is összekötik.

A Théta sokszor megjelenik emlékezeti folyamatoknál (különösen a hippocampus környékén), és szerepet tulajdonítanak neki a tanulás és memória szervezésében; ugyanakkor a túl álmos, “lecsúszó” théta inkább elringat, mint megtanít, ezért itt is az arany középút a nyerő: elég mély, hogy nyugodt legyél, de elég éber, hogy aktívan előhívj

Ezt használják ki azok, akik meditációval vagy relaxációval “átállítják” magukat tanulás előtt: nem azért, mert az alfa/théta mágikusan beéget mindent, hanem mert a meditáció gyakran együtt jár theta, alpha és beta spektrális változásokkal, ami összefügghet figyelemmel és tudatossággal, tehát jobb belépési állapotot ad a tanuláshoz.

Gyakorlatban ez így néz ki: tanulás előtt 2–5 perc légzés vagy rövid vezetett relaxáció (belépés), utána jön a “munka rész” 25 percben, ahol már nem relaxálsz, hanem aktívan felidézel (kérdés-válasz, magyarázás, feladat), majd a végén 1–2 perc lecsendesítés és gyors összegzés, hogy az agy “lezárja” a kört és kijelölje, mi volt fontos. Ha ezt rendszeresen csinálod, valójában egy állapotváltó rutint tréningezel: gyorsan nyugalomba kerülsz, aztán fókuszba, aztán vissza.

Spirituális nyelven: ez olyan, mintha mindig ugyanoda nyitnál egy belső kaput, és a tudás “könnyebben talál haza”.

A binaural beats (két fülben kissé eltérő hang, ami egy “ütés” érzetet kelt) sokaknál segít relaxálni vagy ritmust adni, de a tudományos kép vegyes: a szisztematikus áttekintések és kísérletek alapján az agyi entrainment (hullámok “ráhúzása”) nem megbízható, a hatások inkább kicsik, változók, és sok múlik az egyéni érzékenységen meg a beállításon; ezért érdemes úgy kezelni, mint opcionális hangkörnyezetet, nem mint garantált tanulásfokozót. Ha neked beválik, használd a belépési fázisban (2–5 perc), majd a tényleges tanulásnál figyeld, nem rontja-e a teljesítményt.

A cél: nyugodt fókusz, nem hipnózis.

Biztonsági mini-megjegyzés: fejhallgató kell hozzá, ne túl hangosan, és ha valakinél rohamkészség vagy erős szédülés/rosszullét jelentkezik hangoktól, inkább kerülje.

Két egyszerű állapotkapcsoló tanulás előtt:

1. 2 perc lassú légzés (pl. 4 mp be, 6 mp ki) – A kilégzés elnyújtása növeli a paraszimpatikus idegrendszeri aktivitást, csökkenti a szorongás (stresszhormon) szintet.
2. 1 korty víz + 10 vállkörzés (test jelzi: “éber üzem”)
3. Relaxációs zene

Spirituális csavar: mielőtt kezdesz, mondd ki egy mondatban a szándékot:
“Most azt tanulom, ami a következő szintemhez kell.” 🗝️

Gyors “Battle Plan” mintanap (ha ma kezded)

• Délelőtt: 2×25 perc új anyag + 5 perc mini-áttekintés
• Délután: 1×25 perc feladat / tétel felidézés
• Este: 15 perc kérdés-válasz (minőségi visszanézés)
• Másnap reggel: 10 perc gyors ismétlés

Segítő grafikák:

A képen látható módszer lényege: a kártyáid/jegyzet-kérdéseid dobozokban élnek, és a dobozok között mozognak aszerint, hogy helyesen (correct) vagy hibásan (incorrect) tudtad-e felidézni őket. A dobozok egyben időzítők: minél “távolabbi” dobozban van egy tétel, annál ritkábban kerül elő.

Doboz-rendszer felépítése (a kép időközeivel): D1 doboz: 1 nap múlva ismétlendő. D2 doboz: 3 nap múlva ismétlendő. D3 doboz: 1 hét múlva ismétlendő. D4 doboz: 1 hónap múlva ismétlendő. D5 doboz: 6 hónap múlva ismétlendő. FIN doboz: “stabil”, ritkán kell elővenni, gyakorlatilag kész.

Hogyan mozog egy kártya a dobozok között? Kezdéskor minden új kártya a D1 dobozba kerül. Amikor eljön a doboz “napja”, előveszed a doboz tartalmát és mindent aktívan felidézel (nem olvasgatás, hanem válaszolás). Ha helyes a válasz (correct), a kártya megy a következő dobozba (D1→D2→D3→D4→D5→FIN).

Ha hibás vagy bizonytalan (incorrect), a kártya visszalép egy könnyebb dobozba (például D4-ből D2-be), vagy ha nagyon szétesett, vissza D1-be. Ez a “visszadobozolás” nem büntetés, hanem gyors javítás: a rendszer pont azt hozza elő hamarabb, ami még ingatag.

Mit számítunk “correct”-nek a dobozoknál? Correct akkor, ha puskázás nélkül meg tudod csinálni azt, amit a kártya kér: definíciót pontosan elmondod, összefüggést felépíted, képletet levezeted, feladatot megoldod, vagy 2–3 mondatban tisztán elmagyarázod. Nem kell tökéletes irodalmi felelet, de legyen stabil.

Mit számítunk “incorrect”-nek? Incorrect, ha elakad, keveredik, hiányzik a kulcslépés, vagy csak “ráismerés” van (az a fajta: “mintha ismerős lenne”), de nem tudod előhívni. Ilyenkor a kártya visszakerül korábbi dobozba és kap egy gyors javítást: ráírsz egy rövid “hiányzó láncszem” megjegyzést (példa, definíció, trükk), hogy legközelebb könnyebb legyen.

Hogyan néz ki egy napi doboz-rutin? Először megnézed, ma melyik doboz esedékes (pl. D2 és D4). Csak az esedékes doboz(oka)t tanulod, nem az összeset. Minden kártyánál: 1) kérdés, 2) válasz emlékezetből, 3) ellenőrzés, 4) dobozváltás. A végén a hibás kártyákból csinálsz egy 5 perces “javító mini-kört”, hogy ne csak visszadobozold, hanem tényleg javítsd is.

Miért dobozokkal hatékony? A dobozok leveszik rólad a tervezés terhét: nem kell azon gondolkodnod, mikor ismételj, mert a doboz maga az időzítő. A “correct” előretolja a kártyát ritkább ismétlésbe, így időt spórolsz. Az “incorrect” visszahozza közelebb, így gyorsan stabilizálod. Ez az Ebbinghaus-féle felejtési görbét “lépcsővé” alakítja.

Loci módszer

A loci módszer (kiejtés kb. “lócsí”, latinul locus = hely) egy memória-technika, ahol az információt helyekhez kötöd.

A trükk: az agy nagyon jól emlékszik térre és útvonalakra (merre van a konyha, hol a kanapé, melyik sarokban a lámpa). Ezt használod “akasztófának” a tananyaghoz.

Hogyan működik?

1. Kiválasztasz egy ismerős útvonalat (lakásod: bejárat → előszoba → konyha → nappali → fürdő).
2. A tanulnivaló pontokat sorban “lerakod” állomásokra.
3. Minden ponthoz csinálsz egy erős, vicces, abszurd képet.
4. Felidézéskor fejben végigsétálsz az útvonalon, és “leveszed” a képeket.

Mini példa (5 elemű lista):

• Bejárat: egy óriás kulcs ugrál (1. tétel)
• Előszoba tükör: a tükörből kilóg egy fogalom felirata (2.)
• Konyhapult: a képlet kifut a kávéból (3.)
• Kanapé: a definíció pizsamában fekszik és integet (4.)
• Fürdőkád: az évszám habból kirakva (5.)

Mikor jó?

• Tételsorokhoz, felsorolásokhoz, lépésekhez, évszámokhoz, definíciókhoz.
• Akkor is, ha “szétesik” a fejedben az anyag, mert ez ad neki sorrendet.

Tanulj hülyeséggel

Tanulj hülyeséggel és csinálj belőle belső filmet, mert az agy nem steril szövegeket szeret tárolni, hanem olyan dolgokat, amikhez kép, érzelem és “furcsa ragacsosság” társul. A Weitz Teréz-féle megközelítés lényege pont ez: a tananyagot nem passzívan olvasod újra, hanem átalakítod képpé, asszociációvá és visszakérdezhető tudássá, majd rendszerben kikérdezed magadból.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a tanult anyagból készítesz kérdéskártyákat, és a kártya hátoldalára nem csak a helyes választ írod, hanem egy szándékosan abszurd, vicces, túlzó jelenetet is, ami “odacímkézi” a fogalmat a memóriádhoz. Minél idétlenebb, annál jobb: a humor és a meglepetés felpörgeti a figyelmet, és ettől a fogalom kap egy extra jelölőt, amit vizsgán könnyebb előhívni.

Ehhez jön a Weitz Teréz által is gyakran használt mnemotechnikai vonal: képalkotás, asszociáció és a helyhez kötés (Loci), vagyis a tudást elképzeled egy fix “útvonalon”, így nem a levegőben lóg, hanem van hova “visszamenni érte”. Ha listát tanulsz, képzeld el, hogy végigsétálsz a lakásodon, vagy a tested egyes pontjain, és minden állomáson ott vár egy rövid, színes, vicces jelenet, ami egyetlen kulcsszót vagy tételt képvisel.

Ha idegen kifejezést vagy definíciót tanulsz, használhatsz hívószót is: keresel egy hangzásban hasonló magyar szót, majd a két jelentést összeragasztod egy mini rajzfilm-képkockában.

A trükk, hogy ez gyors legyen: 10 másodperc alatt meg kell születnie a “hülye képnek”, nem kell tökéletes sztori, csak egy villanás, amitől nevetnél vagy felkapnád a fejed. És itt kapcsolódik be a doboz-rendszered: a kártyák dobozokban élnek (1 nap, 3 nap, 1 hét, 1 hónap, 6 hónap), és minden ismétlésnél először felidézel, csak utána nézel rá a válaszra. Ha correct, a kártya megy a következő dobozba, mert stabilodik.

Ha incorrect, visszalépteted egy korábbi dobozba, és kapsz egy “javító páncélt”: nem csak kijavítod a választ, hanem ráraksz egy még abszurdabb, még egyértelműbb asszociációt vagy egy erősebb Loci-képet, hogy legközelebb ne csak ismerős legyen, hanem tényleg előugorjon.

Így a tanulás nem szenvedős újraolvasás, hanem egy játékos kódolás + szigorú kikérdezés kombináció: a hülyeség adja a ragacsot, a Weitz-féle képek adják a szerkezetet, a dobozok adják az időzítést, és a végén a tudás nem “láttam már”, hanem “elő tudom hívni” szintre lép.

Töltsd le a tanulási stílus kérdőívet!